Házi feladat

Csütörtökön voltam aktiváláson. Ilyenkor új drótot kapok, ami most "kicsit erősebb lett", azaz tegnap este alig tudtam a jobb oldalamon aludni, mert annyira fájt az is, ha hozzáértem a fogamhoz.
Ezzel nem lenne gond, tudtam, hogy mire számítsak.
A gond azzal van, amit a doki mondott. Úgy kezdte, hogy kapok egy házi feladatot. Amikor csak eszembe jut, gyakoroljam, hogy előre tolom az alsó állkapcsom, hogy eddzem az izmokat. Ugyanis sajnos pont az olyan esetekben, mint az enyém, tartanak egy szövődménytől, miszerint a műtét után az izmok visszahúzzák az állam. HOGYMICSODA??? Ugye emlékszünk még arra, hogy anno pont ez az ok volt az, amiért nem javasolták, hogy belevágjak ebbe az egész procedúrába?! De eddig ez az orvos páros ezt egy szóval sem említette! S most, mikor már fél úton járok, akkor előjönnek vele?? Kicsit megzuhantam ettől a hírtől. De aztán valaki azt mondta, hogy biztos azért történt így, mert ha mindjárt a legelején felhívják erre a veszélyre a figyelmem, nagy valószínűséggel nem kezdek bele semmibe. De mivel nem tudtam róla, s így elkezdtem, nálam ez a szövődmény nem fog fellépni. Úgyhogy most rendszeresen gyakorlok, és bízom a legjobbakban!
Januárban felkerül az alsó fogszi is, amit nagyon-nagyon várok!!

Fogszi

Úgy alakult, hogy november még sem piros betűs ünnepként kerül be a naptáramba. De ne ugorjunk ennyire előre....

Next step

Kb. másfél hetes telefon és e-mail próbálkozás után ma végre meglátogattam Fogszidokit. Persze az előzetes tervekkel ellentétben nem az alsó fogszabályzót kapom meg legközelebb. Hanem lekerül a vas (erre kitört belőlem egy "De jó!!" :)), és megkapom a felső fogszabályzót. Tehát a következő megjegyzendő dátum a november 13! :) Alig hiszem, hogy tényleg búcsút mondhatok a vasnak (avagy a hyraxnak). Persze, egészen megszoktuk egymást, de a falatot még mindig nem tudom tőle rendesen megforgatni a számban. Ill. ha mogyorót, diót v bármi magosat eszek, egy külön fél órás program, mire minden résből kipiszkálom a maradékot. Ok, nincsenek illúzióim, a fogszival sem lesz ez másként, mármint a maradékot illetően, de legalább a szájpadlásom felszabadul, és még látványos dolgok is lesznek, és nem hiszi azt mindenki, hogy valami új divat szerint ezüst fogaim vannak :D

Két hónappal a műtét után

Eltelt két hónap a műtét óta, és lassan eltűnik a rés a fogaim közül. Tényleg döbbenetes a természet. Ezzel együtt kb mindent tudok már enni is. S alig várom, hogy jöjjön a következő lépés, azaz hogy felkerüljön az alsó fogszi :)

Megpróbáltam egy szemléltető képet készíteni, hogy megmutassam, mennyit változott a fogív a műtét miatt. Én látom a különbséget. Az arcomon is.

Helyzet-jelentés

Eltelt pár hét, és még változás is van. Tényleg fantasztikus az emberi szervezet. Ahogy csontosodik az állkapocs, kezdenek rendeződni a fogaim. Enni még mindig nem tudok mindent. Azaz keményet nem rágok, és a harapás sem megy még, de szépen fokozatosan javul.

Ps. a felszívódó varrat biztos szuper dolog, ellenben oly lassan szívódik fel, hogy egy élet, mire rendesen begyógyul. ráadásul be is tud tokosodni körülötte. még szerencse, hogy szakemberekkel dolgozom, mert így múlt pénteken megszabadítottak tőle, és már most sokkal jobb.

Vége az első fejezetnek

Csak most volt, hogy itt puffogtam, hogy nem kapom meg az ajánlatot a dokitól, és már túl is vagyok egy műtéten, és az első szakasz befejeződött. Ma voltam fogszidokinál, aki még húzott kettőt a vason, majd mondta, hogy akkor ez kész. Ennél nagyobb rést nem csinálunk. Most két hónap pihenő következik, amíg hagyjuk a természetet dolgozni, avagy elindul a csontosodás, és ezzel együtt szépen zárulni fog a most hatalmasnak tűnő rés. Dokumentálom majd azt a fázist is.

Szemléltető videó

Találtam egy nagyon jó videót, ahol szemléletesen bemutatják, mi is volt ez a műtét, és miért tekerhetünk. Nyugi, nem véres a videó, csak animáció (a csúnya nyelvért bocsi, a kép a lényeg)

I'm Sookie Stackhouse :D

... avagy ha így maradnának a fogaim, nem lenne kérdés, kinek öltözzek farsangkor :D

Még mindig tekerünk

Ma voltam kontrollon, és sajnos bebizonyosodott, amit sejtettem. Nem jól tekertem. A doki azonnal látta. Mondta h már 4-5mm-nek kellene lennie a fogaim között. Hát az nincs. Húzott rajta kettőt, meg elvileg én is már egyet este, és jelentős a különbség a reggelhez képest. Remélem, már jól csinálom. Mindenesetre megbeszéltem a munkahelyemen, hogy a reggeli tekerést valaki megcsinálja majd mindig.

A rés reggel

A rés este

Tekerünk

Szerdán kellett visszamennem a klinikára. Azt hittem, hogy varrat szedésre, de kiderült h kedves doki felszívódó varrattal vart, hogy ne kelljen megkínoznia a varrat szedéssel :) Mondta, hogy mennyire hősiesen viseltem mindent, mert nem volt ez ám kis műtét.

Aztán mentem a fogszidokihoz, és megkezdtük a tágítást. Igazán nem bonyolult ez a kurblizás, szerintem elrontani sem lehet, de azért ma be kell mennem reggel, hogy megnézze, hogy jól csinálom-e. Reggel és este kell egyet tekerni, ami 0,2mm-t jelent. Jelentem, már látszik a rés az első fogaim között, így tuti meg leszek dicsérve. Sajnos a duzzanat még nem tűnt el teljesen...

Kaja 1.0

Az ígért gasztro bejegyzés. Napok óta pépes ételeket ehetek csak. (bár szerencsére ma azt mondta a doki, hogy lassan majd próbálkozhatok puha ételek rágásával is...) Emellett ugye a friss műtéti seb miatt tejterméket sem szabadott fogyasztani, tehát a krémlevesek, joghurtok, fagyik nem játszottak. Mit ettem akkor? Mint mondtam, anya szerencsére itt volt és kreatívan segített.

Alakulok...

Lassan, de biztosan nyerem vissza a formám. Még mindig fel van kicsit dagadva az arcom, és néhol sárgás-zöldes, de már nem annyira hörcsög. A fájdalom csillapító adagom is tudtam csökkenteni, tegnap már csak egyet vettem be. A beszédem alakul, az étkezés nem... Sajna a pépeshez hosszabb távon hozzá kell szoknom. De szerencsére anya kreatív ilyen téren, lesz majd egy külön bejegyzés erről, hátha tudok tippeket adni másoknak.

Ami érdekes, hogy a kávéhoz való viszonyom megváltozott. Akik ismernek, tudják, hogy a kávénak 15 éve fontos szerepe van az életemben. Nem indul anélkül a reggel, és délután is kell az adag. Már jó ideje feketén, üresen ittam, és amerikai (német) módra hígan és sokat. Na miután felkerült a vas, ez nem ment. Azért egy minimális fémes íz van tőle a számban, ami által sokkal keserűbb lett a kávém. Emellett a fém azért is jó, mert azonnal reagál a hőre, magyarán totál átforrósodott a kávétól. Így maradna a jeges-tejes, de ugye a tejes még nem jöhet szóba. Vettem hát kókusztejszínt, és azt engedem fel tejnek, hidegen. De azt vettem észre, hogy sokszor nem esik jól, nincs kedvem meginni a szokásos adagot. Fura...

Álljon itt egy fotó is megnyugtatásul, hogy nem maradok talán örökre hörcsög ;)

Az első műtét - ami még eszembe jutott

Az egyik legnehezebb dolog, hogy 2 hétig nem szabad orrot fújni. Ha valaki nem érti, hogy miért olyan nehéz ez, próbálja ki csak egy napig, hogy csak törölgetheti az orrát, de nem fújhatja ki.

Szerettem volna részletesebben kitérni a hallgató fiúkra. Olyan cukik voltak, főleg az egyik. Szerintem az én vérnyomásomat mérték meg a legtöbbször az osztályon, mert rendszeresen jött, alibiből, hogy érdeklődhessen. Mondta, hogy bent volt a műtétnél is. Meg is jegyeztem, hogy akkor őt kellett volna megkérnem, hogy a kollegáimnak műtét közbeni fotókat készítsen. Mire ő, hogy "nem kell azt senkinek látnia".

Az éjszakás nővérek tényleg megérnek egy külön dicsérő szót. Annyira kedvesek és lelkiismerestesek voltak. Mindig próbálták kényelmesebbé tenni a helyzetünket.

Dokim is nagyon jó volt. Az első pillanattól kezdve mindig volt egy biztató, vagy poénos megjegyzése, amikor meglátott. Bár meg kell jegyeznem, hogy első nap láttam a nagyon szigorú arcát is. A frissen műtött szobatársamra nem figyeltek eléggé oda először a nővérek, és semmi perc alatt úgy leteremtette őket. Pedig fel sem emelte a hangát, de mégis nagyon hatásos volt. De az jogos elvárás, hogy figyeljenek oda.

Az első műtét - 3. rész - a műtét utáni napok

Ez a bejegyzés is megy lapozósba, mert ide meg képeket szánok. Érdekel?

Az első műtét - 2. rész - a műtét napja

Na itt tényleg véres tartalom lesz, ezért ez is megy a tovább mögé...

Az első műtét - 1. rész - a műtét előtt

Vigyázat, hosszú és véres tartalom következik, tovább olvasás csak saját felelősségre ;)
Na jó, rájöttem, hogy tényleg elképesztően hosszú lenne, ezért több részre bontom a beszámolót. Így ezt a rész még nyugodtan olvashatja bárki, még nem véres ;)

Életjel

Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám. Itthon vagyok. A hogy vagy kérdésre elég nehéz válaszolni, mert nem vagyok jól, de rosszul sem. A fájdalom szerencsére tényleg kontrollálható gyógyszerrel, inkább kellemetlen az egész. Úgy nézek ki, mint egy hörcsög. És persze túl sok erőm sincs a sok fekvés és kevés evés miatt. De igyekszem most összeszedni magam. Pár nap múlva írok részletes beszámolót a kórházi "élményekről".

Ajjajj....

Holnap kora reggel megyek a kórházba, és szerdán tessék nagyon rám gondolni és küldeni az energiát! (Na meg főleg utána, hogy mielőbb ismét beszédképes állapotba kerüljek ;))

Hyrax

Ok, tényleg le fogok szokni az evésről. Avagy felkerült a hyrax tágító készülék, egyszerűbb nevén a vas. Nem, ezzel nem fáj a rágás (egyelőre), mert ugye most még csak dísz funkciója van. Ellenben akadályoz mindenben. Fura beszélni, de a legrosszabb h nem tudok rendesen nyelni. Szóval most először jutott eszembe h tényleg komolyan gondoltam ezt??? De amúgy persze, és meg is fogom szokni, csak most nagyon nem tetszik.
Készültek persze képek is róla, hogy mindenki el tudja képzelni. Azaz hogy ne kelljen elképzelni :)
Megkértem a dokit h had csináljak róla fotót, mielőtt beragasztja (a vasról, nem a dokiról ;))

Szerintem beszéd közben nem fog feltűnően látszani.





És akkor egy nagyon rossz kép, de a pontos dokumentáláshoz ez is kell (majd lehet h lecserélem, mert a doki ígérte h elküldi a profi képet, amit ő csinált)

Torlódás

Múlt csütörtök óta vannak bent a tágító gyűrűk. Azt már ugye másnap írtam, h az evés nem egyszerű. Most már bal oldalon tudok rágni, jobb oldalon még mindig fáj. Viszont a rés képzése közben a kettesek szépen elkeztdek bemászni az egyesek alá, ami elég kiborító, azaz alig várom a műtétet, hogy végre legyen elég hely a fogaimnak!!!

És tényleg elkezdődött

Tegnap megtörtént az első lépés. Azaz meg kell szoknom, hogy mostantól kezdve kb két évig folyamatosan lesz valami a számban és nem tudok majd rendesen enni. Tegnap a fogszidoki gumigyűrűket helyezett a felső fogaim közé h egy hét alatt rést képezzenek, így könnyebb lesz felrakni a vasat. Este még csak érdekes volt, h állandóan piszkálom a nyelvemmel. Most jelentem alig bírtam elrágni a reggeli kenyeret. Éljenek a puha (de nem ragadós!) ételek! :D

Kálvária

Miért olyan bonyolult minden a magyar egészségügyben? Kedvesdoktor küldött egy listát, hogy milyen kivizsgálásokat kellene elintéznem a műtétig (nagylabor, EKG, mellkasröntgen). Már akkor furcsálltam kicsit a dolgot, főleg azt nem értettem, hogy akkor miért kell egy nappal a műtét előtt befeküdnöm... Sebaj, azért elmentem a háziorvosomhoz beutalókért. Már Ő is mondta, hogy nincs ez így rendjén. Nem fogok időpontot kapni időben, mert a hivatalos lakcímem nem ott van, ahol igazából lakom, és ahol a háziorvosom és a rendelőintézet van. Ráadásul mondta, hogy a vércsoport megállapítást elvből nem csinálják meg, mert egy vérminta az elemzés során legalább 10 kézen átmegy, és nem vállalják a felelősséget. Ezt a műtétet végző intézmény köteles megcsinálni (ahogy amúgy a többi vizsgálatot is). Reggel azért felhívtam a rendelőintézetet időpontért. Természetesen a műtét után egy héttel szívesen várnának is. Hiába kértem szépen, hiába ajánlottam pénzt, mondták h mehetek magánklinikára. Írtam egy emailt kedvesdoktornak a kialakult helyzetről. Majd fél óra múlva válaszolt, hogy akkor előző nap reggel fél8ra menjek éhhgyomorra, mert elintézte ott a kivizsgálást. Én meg olyan hálás vagyok, mintha nem ez lenne a dolgok természetes rendje.

Apa! Kezdődik....

Hamarosan elérkezünk oda, hogy érdemben is be tudjak számolni a tapasztalataimról. Ami biztos, hogy július 3-án felkerül a hyrax-tágító, majd július 9-én meg lesz a rásegítő műtét is!!

A Terv

A legutóbbi telefonos rákérdezés után megkaptam a tervet végre. Igazából nagyjából az volt benne, amit eddig is sejtettem. Így már csak az volt a kérdésem, hogy mi a következő lépés. S úgy néz ki, ma indul el a munka, mert megyek a fogszidokihoz lenyomatvételre a hyrax készülékhez. Bár igazán akkor érzem majd azt, hogy visszavonhatatlanul elkezdődött valami, ha túl leszek a kisműtéten.

Várakozás

Tudom, hetek teltek el, mióta írtam, de csak azért, mert azóta sem történt semmi. A tervre visszaírtam pár kérdést a dokinak. Azokra részben válaszolt. De a legfontosabb, a dolog anyagi vonzata még mindig nem derült ki. Múlt héten többször hívtam a dokit, de nem értem el. Így tegnapra besokalltam, s felhívtam a szájsebészt. Teljesen meg volt lepődve és felháborodva h el van akadva a dolog. Intézkedett is azonnal, s azt mondta, mindjárt találkoznak a fogszi dokival, s megbeszélik a dolgokat, és délután hív a doki. Na hát ez nyilván megint nem történt meg. Kezd egy kicsit fárasztani a dolog.....

Az elemzés

Elég sokat kellett várnom az elemzésre, kétszer fel is hívtam a dokit miatta. Aztán mikor megérkezett az e-mail, nagyon izgatott lettem, de csak amíg el nem olvastam. Gyakorlatilag csak azt mondta el, amit már előzetesen is, s semmi konkrétum. Írtam is vissza neki azonnal pár kérdést, s fő kérdésként az árat. Ez kedden este volt, s persze azóta megint semmi válasz. Mérges vagyok.

A következőképpen alakulna a kezelési terv:
1. Sebészileg támogatott fölső tágítás hyrax készülékkel: Altatásos műtét kb 2 hét tágítás utána fél év nyugalom. Hyrax a szájban helybentartás végett.
2. A, F fogszabályozó készülék ragasztás kb ¾ év kezelés
3. A, F állcsont műtétje (bimaxilláris osteotómia
4. Fogak finombeállítása fogszabályozóval, Kb fél év.

Az első lépés

Mielőtt elmentem volna az első konzultációra, röntgent kellett csináltatnom. Szerencsére fogászaton dolgozom, s bár nálunk nincs teleröntgen, kaptam beutalót, és csak félárat kellett fizetnem. Így 3600 Ft-ért kaptam CDn egy panoráma és egy oldalsó röntgent. Ezzel felszerelkezve mentem ápr. 17én csütörtök este az időpontomra. A doktor úr csinált rengeteg fotót a fogaimról, majd az arcomról minden irányból. Vett lenyomatot. S egy hetet kért, hogy mindent kielemezzen. Mivel közbe jött a húsvét, meg egy szabadság, így még nem kaptam meg a kezelési tervet, de jövő hét elején meg lesz. Előzetesen annyit mondott, hogy mindent meg lehet csinálni, csak az a kérdés, hogy mennyire bírja az "anyag", azaz én. S első blikkre felvázolt három műtétet. Úgy kezdené, hogy hosszába el kéne vágni a felső állkapcsom és széthúzni, mert szűk. Aztán a felső állkapcsot kellene felfelé billenteni, s ezáltal az alsó becsúszik alá magától. De ha nem jön eléggé előre, még mindig le lehet vágni az állcsúcsot és előretolni... :D Hát igen, khmm.., köszönöm. De akármennyire szörnyen hangzik, alig várom, hogy belevághassak. Alig várom, hogy ismét fogszabim legyen, hogy érezzem, hogy teszek magamért, és várhassam az eredményt. A kérdés csak az anyagiakon van.
Várok, remélek és jelenkezek.

Visszatekintés

Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy teljes legyen a történet, el kell mesélnem, a korábbi történéseket is. Mindenki azt mondja, szép kislány voltam. Visszanézve a képeket, én is így gondolom. De sajnos ha egymás mellé rakjuk a gyerekkori és a mostani fényképem, maximum a szememről lehet felismerni, de nem sokban hasonlítok az akkori önmagamra.

8-10 éves lehettem, mikor fellöktek a jégen és ráestem az államra. Az orvosok annyit tettek, hogy összekapcsozták a felrepedt bőrt, de soha nem mondták, hogy esetleg az állkapcsomat is meg kellene vizsgálni, mert egy ekkora ütés komoly károkat okozhat. Nem is látszott semmi jel, hogy gond lenne. Csak évekkel később lett feltűnő, hogy "nincs állam", azaz olyan, mintha tokám lenne. Oldalsó röntgen felvételen tökéletesen látszik, hogy a két állkapocs csontom, aminek majdnem párhuzamosan kellene állnia egymással, szinten merőleges. Emiatt látszik úgy, mintha nem lenne állam, holott valójában elég határozott és karakteres, csak rossz helyen van. Ezt egyébként nyitott harapásnak hívják. Emellett kereszt harapásom is van, s aszimmetrikus is az állkapcsom. Ráadásul elég kicsi is, így ahogy a hátsó fogak (és a bölcsesség fog) kereste a helyét, elöl szépen összetorlódtak a fogak, alul hátul pedig sajnos többet el is vesztettem.
Ha ez még nem lett volna elég, a bal felső szemfogam a fogsor fölött nőtt ki, mert a tejfog nem esett ki. Valamikor a tejfogat kihúzták, hogy hát akkor ott lesz a hely, a maradandó szemfog majd szépen megtalálja a helyét és levándorol. Hát nem tette meg.

18-20 éves koromban látott fogszabályozó orvos, ő javasolta az állkapocs plasztikát, és a fogszabályozást, de akkor még úgy gondoltam hogy a hiúságomnak többet ártana a két évig viselendő fogszabályozó, mint az élethosszig utált fogsor, így nem vágtam bele a dologba.
Közben több fogorvost is fárasztottam azzal, hogy húzzák ki a rossz helyen lévő szemfogat, s majd lesz helyette implantátumom. Persze senki nem volt hajlandó egészséges fogat kihúzni, főleg nem szemfogat, ami nagyon fontos pozícióban van fogpótláshoz. Ma már tudom, hogy azt mindenképp igyekeznek megmenteni.
28 évesen aztán már elég érett voltam arra, hogy felfogjam milyen hosszú távú előnye van a fogszabályozásnak (ráadásul jó példa is volt előttem), így gondoltam belevágok. Mikor először belenézett a szakorvos a számba, dörzsölte a kezét, hogy végre! Ez kihívás lesz! :)

Sajnos az alaposabb vizsgálat és a röntgen felvétel után csalódott lett, mert alul hiányzik a két 7esem és egy 6os is, így nincs mire feltenni a fogszabályzót. Említette, hogy lehetne implantátummal kombinálni, de valószínű ő sem foglalkozott ilyesmivel, no meg összegben is olyant mondott, amit akkor elérhetetlennek tartottam. Így abban maradtunk, hogy csak fölülre kerül fel fogszabályzó, hogy legalább az esztétikailag leginkább zavaró szemfogam kerüljön a helyére.
Egy év szabályozás után (amit egyébként imádtam), le is került a készülék, s sokkal szebb lett a mosolyom. Azóta nyitott szájjal mosolygok a fényképeken, ha kell ha nem :)

Az állkapocs műtétre is rákérdeztem egyébként nála, de azt mondta, hogy már ne gondolkozzak ilyesmiben, mert 15-20 éve úgy tartják az izmok, nagy eséllyel vissza is húznák műtét után, úgyhogy felejtsem el. El is fogadtam a véleményét. És beletörődtem, hogy ez már így marad.
Olyannyira, hogy mikor új fogorvoshoz kerültem, akiről ugyan tudtam hogy szájsebészeti szaktekintély, fel sem merült bennem, hogy megkérdezzem.
Aztán úgy hozta az élet, hogy fél éve egy fogászati magánklinikán dolgozom, s sokat beszélgettem egy időben a vezető fogorvossal. Valahogy elő jött ez is, s mondta, hogy szerinte ez annál sokkal komolyabb eset, hogy egy orvos véleményére adjak, szerinte kérdezzem meg a szájsebészünket is. Meg is történt. Mire a szájsebész visszairányított a fogorvosi rendelőbe, ahova két éve jártam.
Hívtam is a kedves doktor urat lelkesen, aki mondta, hogy ő nagyon szívesen megműt, de először konzultáljak egy fogszabályzó szakorvos kollegájával.
Innentől új mese.

Bemutatkozom - avagy miről is fog szólni ez a blog?

Ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, akkor elég nagy dologba vágok bele. Át fogják szabni az arcomat. Elvileg több állcsont plasztikára, és évekig fogszabályzóra lesz szükségem. De pontos részleteket még nem tudok. Viszont úgy gondoltam, szeretném minden lépését dokumentálni az átalakulásnak, és nyilvánosan elmesélni, hátha más is erőt és bátorságot meríthet belőle, vagy épp eldönti, hogy soha nem vágna bele ilyesmibe :)

32 éves vagyok és sokat dolgoztam azon hogy elfogadjam magam, és úgy szeressem, ahogy vagyok, de véleményem szerint ehhez az is hozzá tartozik, hogy ha valamin lehet változtatni, akkor azt meg kell tenni. "Elfogadtam" hogy nincs állam, és figyelek hogy ne fotózzanak profilból, mert azt hittem ezen már nem tudok változtatni, de mégis úgy tűnik, hogy talán lehetőségem lesz rá, így viszont meg kell ragadni a lehetőséget és megpróbálni mindent. Reményeim szerint ennek a lépéseiről fogok beszámolni, természetesen fotókkal dokumentálva az átalakulást.

S most egy új bejegyzés arról, hogy mik is történtek eddig.