Alakulok...

Lassan, de biztosan nyerem vissza a formám. Még mindig fel van kicsit dagadva az arcom, és néhol sárgás-zöldes, de már nem annyira hörcsög. A fájdalom csillapító adagom is tudtam csökkenteni, tegnap már csak egyet vettem be. A beszédem alakul, az étkezés nem... Sajna a pépeshez hosszabb távon hozzá kell szoknom. De szerencsére anya kreatív ilyen téren, lesz majd egy külön bejegyzés erről, hátha tudok tippeket adni másoknak.

Ami érdekes, hogy a kávéhoz való viszonyom megváltozott. Akik ismernek, tudják, hogy a kávénak 15 éve fontos szerepe van az életemben. Nem indul anélkül a reggel, és délután is kell az adag. Már jó ideje feketén, üresen ittam, és amerikai (német) módra hígan és sokat. Na miután felkerült a vas, ez nem ment. Azért egy minimális fémes íz van tőle a számban, ami által sokkal keserűbb lett a kávém. Emellett a fém azért is jó, mert azonnal reagál a hőre, magyarán totál átforrósodott a kávétól. Így maradna a jeges-tejes, de ugye a tejes még nem jöhet szóba. Vettem hát kókusztejszínt, és azt engedem fel tejnek, hidegen. De azt vettem észre, hogy sokszor nem esik jól, nincs kedvem meginni a szokásos adagot. Fura...

Álljon itt egy fotó is megnyugtatásul, hogy nem maradok talán örökre hörcsög ;)