Az első műtét - 2. rész - a műtét napja

Na itt tényleg véres tartalom lesz, ezért ez is megy a tovább mögé...

A reggeli vizit után kaptam egy hosszú hatású fájdalom csillapítót és egy altatót, amit egy korty vízzel be is vehettem. De hatásos volt, mert akármennyire izgultam, elaludtam tőle. Arra ébredtem, hogy megérkezett értem a műtős fiú. Letolt a műtőbe, ahol nagyon hideg volt. Az anesztes doktornő megint nagyon kedves volt. Meg jött a dokim is nyugtatni. Aztán megkaptam a branülbe a szurit, és elaludtam. Az ébredés nem volt jó. Bár nem kérdezték és nem mondták, logikusan úgy gondolom, hogy csövet dugtak le a torkomon, hogy ne fulladjak meg műtét közben. No mikor ezt a csövet kiszedték, már kijött vele egy adag vér is. Ezzel együtt az orromból is elkezdett ömleni a vér. Hívták is a dokim, aki mondta h nem kell ezen csodálkozni, hisz átvágta a nyálkahártyám. Az lenne a fura, ha nem vérezne. Tamponálta az egyik orrlukam. Majd feltoltak.

Általában jól viselem az altatást. Jól is szoktam ébredni, de most az anesztes doktornő előre felkészített, hogy azért ez kicsit más, mert hogy vér szivárgott a gyomromba, ami okozhat hányást, és jobb is, ha kijön. Hát igen, itt kiderült, hogy nem lennék jó vámpír. Vissza is dobtam egy jó adag vért. Mikor feltoltak, eléggé fájt az arcom, de szerencsére hamar beadtak valami brutál fájdalom csillapítót. Innentől kezdve fájdalmat tényleg nem éreztem.

Amennyit tudtam, aludtam, de mikor ébren voltam, eléggé émelyegtem. Nem tudtam rendesen nyelni. Ezzel már ugye a hyrax felhejezése óta problémáim voltak. Ami a műtét után csak fokozódott. Azt sem segített, hogy tudtam, szivárog még a seb, és véres nyál gyűlik a számban. Kétszer vissza is jött minden. Közben amikor ébren voltam, folyamatosan jegelni kellett az arcomat.

Ami fura volt, hogy miután feltoltak a szobába, egyáltalán nem kaptam infúziót. Pedig nem is ihattam. Nem teljesen értem. Picit arra gondolok, hogy nem túlzottan figyeltek ránk a nővérek. (sajnos második naptól a nappalos nővér nem volt túl jó. se kedves nem volt, se lelkes). Szerencsére az éjszakás nővér remek volt. Óvatosan, lassan adta be vénásan az antibiotikumot, és a fájdalom csillapítót, amitől legalább éjjel jól aludtam... volna, ha a "kedves" szobatársam nem járkált volna fél éjszaka...

Ami meglepő volt, hogy tudtam beszélni. Nem is értettem, hogy miért mondták, hogy lehet, hogy napok múlva sem fog menni. Ok, nem volt kényelmes, de nem fájt vagy ilyesmi.