Haladunk...

Ma reggel idő előtti kontrollon voltam. Elvileg jövő héten kellett csak mennem, de általában napi 2 gumi elszakadt a számban, így nem lett volna elég. Mostanában, hogy ilyen gyakran járok ellenőrzésre, és ált csak 5 percet töltök ott, a klinikára szoktam menni. 8kor én vagyok mindig az első. Már mikor beültem a székbe, elkezdett dicsérni a két asszisztens lány, hogy mennyire szép lett az arcom. Aztán a doki is megnézte, és ő is tök lelkes volt. Azt mondta, hogy annyira jól összezártak a fogak, amire nem is számított, mert a gipszmintán nem tudta így megtervezni. Mondták is a lányok, h ez nagy szó, ilyent nem hallanak gyakran.

Ennek örömére most már csak éjszakára kell gumiznom. Nagyon nagy felszabadulás!
Még egy érdekes sztori. Egy nyilvántartásba kellett küldenem képet magamról. Nem szerettem volna szelfit, ezért megkértem kolleganőmet, hogy fotózzon le. Hát... Megszenvedett velem. Mivel a jobb oldala az arcomnak még mindig nem működik tökéletesen, minden képen ferdének láttam a mosolyom. S nagyon zavart. Mert ha már ennyi szenvedés benne van az arcomban, akkor legyen tökéletes. Nehéz ezt másnak elmagyarázni, mert észre sem veszik, miről beszélek, nekem mégis nagyon látványos és zavaró.
Aztán egyik nap beszélgettem egy ismerőssel, és közben figyeltem az arcát. Teljesen szabályosnak láttam a csontokat, az arcélt, az állat. De amikor elkezdett mosolyogni, olyan, de olyan ferde volt!! És semmi gond nem volt vele, s ő nyilván észre sem veszi, de persze nekem nagyon feltűnő volt. S jót mosolyogtam magamon.
A végül kiválasztott képen is látom h ferde kicsit a mosolyom, de ezen a legkevésbé, és meg vagyok elégedve az eredménnyel. Szépnek látom magam rajta.