3 héttel a műtét után - képekkel ;)

Eltelt a pihenésre/aktív regenerálódásra szánt idő. Ma már dolgozni is megyek.
Az elmúlt egy hétben nem sok változás történt. Az a bizonyos 20-30%-os duzzanat nem múlik. De utána olvastam, és azt írják, hogy 6-8 hét is lehet, mire teljesen elmúlik. Amúgy nem vészesen látványos. Inkább kellemetlen. Feszül a bőröm, és még mindig érzéketlen egy része az arcomnak. Rágni még mindig nem tudok, de hát a munkahelyen sem gond, hogy villával összenyomom a zöldséget, mielőtt megeszem. A fájdalom is kordában tartható napi egy gyógyszerrel.

Az eredeti tervem az volt, hogy csak akkor rakok fel képet, amikor már "kész vagyok". De mivel ez még ilyen sok idő,  nem csigázom tovább a kedélyeket. Íme az előtte/utána képek.

Azt gondolom, hogy már így is elég látványos a változás. Nem hiába büszke magára az orvosom. Ok, ha a profilt nézzük, látszik, hogy talán még szebb lenne, ha még előrébb jött volna az állam, de a hozott anyagból ennyit lehetett kihozni.
Még szerettem volna megmutatni, hogy az evést az is nehezíti, hogy egy ujjnyira tudom még mindig kinyitni a számat. Ebben a fázisban ez is normális még.

Természetesen ez a fogmosást is nehezíti. De szerencsére az a rémhír, hogy hetekig nem tudok majd fogat mosni, nem lett igaz. Már a műtét utáni nap mondták, hogy kezdjem el mosni, akármilyen nehéz. S mióta hazaértem, elektromos fogkefét használok ismét, mert úgy érzem, azzal tudom normálisan megmosni.
A harapásom is szeretném megmutatni. Még mindig nagyon kusza, de összeérnek elöl a fogaim! S oly módon tudom elharapni a nyelvem, mint még soha :)

Igen, a duzzanattól, érzéketlenségtől még mindig csálén áll a szám, ha így ki akarom nyitni. Csukva már talán nem.
Olvastam azt is több blogon, hogy nagyon zsíros, fényes lett a bőrük a műtét után. Ez az első két hétben nálam is teljesen igaz volt. Szerencsére most úgy tűnik, normalizálódott.
Ami fura még, hogy sokkal érzékenyebb a hidegre az arcom. Ami ebben a hirtelen jött hidegben extrán rossz. Úgy érzem, mintha szó szerint az arcomra fagyna kint a - nem létezős - mosoly. Nem létező, mert a nevetés, mosolygás még mindig nehezen megy. Ezt viselem talán a legrosszabbul.
Ezen kívül alul viaszozok, mert még mindig nem gumizás van, hanem drótok, aminek kilóg a vége. Látszatra minimálisan persze, de én úgy érzem, mintha hatalmas éles drótok lennének a számban, amik sértik az érzékeny bőrt. Remélem, pénteken megszabadulok ettől a drótozástól. A gumizással csak egész pici gondjaim vannak. A jobb oldalon továbbra is ki van dörzsölve a szám, amit irritál folyamatosan a gumi. Ez ált. estére rosszabb (nyilván túl sokat beszélek).
A beszédemen hallatszik még mindig, hogy valami nem oké, ezt a duzzanat okozza. (olyan az ajkam még mindig, mint mikor egy jó kis fogorvosi kezelés után el van zsibbasztva). Hozzá teszem, néha mintha már menne ki a zsibbadás, amit abból érzek, hogy mintha ezer apró tűvel szurkálnák.
Az ajakír 3 hete hozzám nőtt. Nem is tudom, mit csinálnék nélküle. Folyamatosan száraz a szám, amit kenegetni kell.
Ja, többen mondták, hogy újabb 10 évet letagadhatok most. Azért remélem, ez csak a duzzanat miatt van. Időnként így sem vesznek komolyan, nem szeretnék kamaszlánynak kinézni :))
Na elindulok dolgozni. Majd jelentkezem, hogy bírtam!