Ma voltam elvileg az utolsó normál aktiváláson a műtét előtt. Azzal fogadott a doki, hogy vizsgálgatta a múlt héten vett lenyomatot, és ahhoz hogy normálisan álljanak az alsó fogaim is műtét után, ill. a normális harapás érdekében meg kell változtatni az alsó ívet. Ehhez viszont ki kell húzni egy fogat. Ez fogszabályozásnál nem ritka dolog. Ilyenkor általában a "leghaszontalanabb" fogat szokták beáldozni a cél érdekében, ami az én esetemben pont egy első fog. Mondta a doki h nem akart sokkolni, nem muszáj most azonnal kihúzni, de túl sok időnk nincs a műtétig, s addig még zárni kellene a rést is, így a másik opció kb a holnap lenne. Ráadásul hogy ne csak rossz legyen, megszabadított az ívtágítótól! Hát ekkora jóság után nem mondhattam nemet. Megkaptam a szurit, majd kikapta a fogat. (Leszedik az ívet, le a bracketet, ki a fogat.)
Kép a tovább mögött...
A vicces a sztoriban az, hogy tegnap feladatba kaptam a pszichológusomtól, hogy mától egy hétig mindig legyen valami drasztikus változás rajtam nyak fölött. (ez lehet csak egy nagy fülbevaló, vagy vérvörös rúzs is) - hát ennél komolyabban nem vehettem volna a feladatot :D
Igen, pszichológushoz járok, méghozzá szorosan ez a téma miatt, mert úgy gondolom, hogy lelkileg is fel kell készülni arra, hogy egyszer csak egy új arc néz vissza rám a tükörből. Írok majd erről később részletesen is.
ps. ívtágító nélkül csodás az élet!!! :)
Ez tényleg nagy meglepi lehetett! :-)
VálaszTörlésVárom a részletes írást! :-) És már előre küldöm neked az energiát!!!