Az első lépés

Mielőtt elmentem volna az első konzultációra, röntgent kellett csináltatnom. Szerencsére fogászaton dolgozom, s bár nálunk nincs teleröntgen, kaptam beutalót, és csak félárat kellett fizetnem. Így 3600 Ft-ért kaptam CDn egy panoráma és egy oldalsó röntgent. Ezzel felszerelkezve mentem ápr. 17én csütörtök este az időpontomra. A doktor úr csinált rengeteg fotót a fogaimról, majd az arcomról minden irányból. Vett lenyomatot. S egy hetet kért, hogy mindent kielemezzen. Mivel közbe jött a húsvét, meg egy szabadság, így még nem kaptam meg a kezelési tervet, de jövő hét elején meg lesz. Előzetesen annyit mondott, hogy mindent meg lehet csinálni, csak az a kérdés, hogy mennyire bírja az "anyag", azaz én. S első blikkre felvázolt három műtétet. Úgy kezdené, hogy hosszába el kéne vágni a felső állkapcsom és széthúzni, mert szűk. Aztán a felső állkapcsot kellene felfelé billenteni, s ezáltal az alsó becsúszik alá magától. De ha nem jön eléggé előre, még mindig le lehet vágni az állcsúcsot és előretolni... :D Hát igen, khmm.., köszönöm. De akármennyire szörnyen hangzik, alig várom, hogy belevághassak. Alig várom, hogy ismét fogszabim legyen, hogy érezzem, hogy teszek magamért, és várhassam az eredményt. A kérdés csak az anyagiakon van.
Várok, remélek és jelenkezek.

Visszatekintés

Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy teljes legyen a történet, el kell mesélnem, a korábbi történéseket is. Mindenki azt mondja, szép kislány voltam. Visszanézve a képeket, én is így gondolom. De sajnos ha egymás mellé rakjuk a gyerekkori és a mostani fényképem, maximum a szememről lehet felismerni, de nem sokban hasonlítok az akkori önmagamra.

8-10 éves lehettem, mikor fellöktek a jégen és ráestem az államra. Az orvosok annyit tettek, hogy összekapcsozták a felrepedt bőrt, de soha nem mondták, hogy esetleg az állkapcsomat is meg kellene vizsgálni, mert egy ekkora ütés komoly károkat okozhat. Nem is látszott semmi jel, hogy gond lenne. Csak évekkel később lett feltűnő, hogy "nincs állam", azaz olyan, mintha tokám lenne. Oldalsó röntgen felvételen tökéletesen látszik, hogy a két állkapocs csontom, aminek majdnem párhuzamosan kellene állnia egymással, szinten merőleges. Emiatt látszik úgy, mintha nem lenne állam, holott valójában elég határozott és karakteres, csak rossz helyen van. Ezt egyébként nyitott harapásnak hívják. Emellett kereszt harapásom is van, s aszimmetrikus is az állkapcsom. Ráadásul elég kicsi is, így ahogy a hátsó fogak (és a bölcsesség fog) kereste a helyét, elöl szépen összetorlódtak a fogak, alul hátul pedig sajnos többet el is vesztettem.
Ha ez még nem lett volna elég, a bal felső szemfogam a fogsor fölött nőtt ki, mert a tejfog nem esett ki. Valamikor a tejfogat kihúzták, hogy hát akkor ott lesz a hely, a maradandó szemfog majd szépen megtalálja a helyét és levándorol. Hát nem tette meg.

18-20 éves koromban látott fogszabályozó orvos, ő javasolta az állkapocs plasztikát, és a fogszabályozást, de akkor még úgy gondoltam hogy a hiúságomnak többet ártana a két évig viselendő fogszabályozó, mint az élethosszig utált fogsor, így nem vágtam bele a dologba.
Közben több fogorvost is fárasztottam azzal, hogy húzzák ki a rossz helyen lévő szemfogat, s majd lesz helyette implantátumom. Persze senki nem volt hajlandó egészséges fogat kihúzni, főleg nem szemfogat, ami nagyon fontos pozícióban van fogpótláshoz. Ma már tudom, hogy azt mindenképp igyekeznek megmenteni.
28 évesen aztán már elég érett voltam arra, hogy felfogjam milyen hosszú távú előnye van a fogszabályozásnak (ráadásul jó példa is volt előttem), így gondoltam belevágok. Mikor először belenézett a szakorvos a számba, dörzsölte a kezét, hogy végre! Ez kihívás lesz! :)

Sajnos az alaposabb vizsgálat és a röntgen felvétel után csalódott lett, mert alul hiányzik a két 7esem és egy 6os is, így nincs mire feltenni a fogszabályzót. Említette, hogy lehetne implantátummal kombinálni, de valószínű ő sem foglalkozott ilyesmivel, no meg összegben is olyant mondott, amit akkor elérhetetlennek tartottam. Így abban maradtunk, hogy csak fölülre kerül fel fogszabályzó, hogy legalább az esztétikailag leginkább zavaró szemfogam kerüljön a helyére.
Egy év szabályozás után (amit egyébként imádtam), le is került a készülék, s sokkal szebb lett a mosolyom. Azóta nyitott szájjal mosolygok a fényképeken, ha kell ha nem :)

Az állkapocs műtétre is rákérdeztem egyébként nála, de azt mondta, hogy már ne gondolkozzak ilyesmiben, mert 15-20 éve úgy tartják az izmok, nagy eséllyel vissza is húznák műtét után, úgyhogy felejtsem el. El is fogadtam a véleményét. És beletörődtem, hogy ez már így marad.
Olyannyira, hogy mikor új fogorvoshoz kerültem, akiről ugyan tudtam hogy szájsebészeti szaktekintély, fel sem merült bennem, hogy megkérdezzem.
Aztán úgy hozta az élet, hogy fél éve egy fogászati magánklinikán dolgozom, s sokat beszélgettem egy időben a vezető fogorvossal. Valahogy elő jött ez is, s mondta, hogy szerinte ez annál sokkal komolyabb eset, hogy egy orvos véleményére adjak, szerinte kérdezzem meg a szájsebészünket is. Meg is történt. Mire a szájsebész visszairányított a fogorvosi rendelőbe, ahova két éve jártam.
Hívtam is a kedves doktor urat lelkesen, aki mondta, hogy ő nagyon szívesen megműt, de először konzultáljak egy fogszabályzó szakorvos kollegájával.
Innentől új mese.

Bemutatkozom - avagy miről is fog szólni ez a blog?

Ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, akkor elég nagy dologba vágok bele. Át fogják szabni az arcomat. Elvileg több állcsont plasztikára, és évekig fogszabályzóra lesz szükségem. De pontos részleteket még nem tudok. Viszont úgy gondoltam, szeretném minden lépését dokumentálni az átalakulásnak, és nyilvánosan elmesélni, hátha más is erőt és bátorságot meríthet belőle, vagy épp eldönti, hogy soha nem vágna bele ilyesmibe :)

32 éves vagyok és sokat dolgoztam azon hogy elfogadjam magam, és úgy szeressem, ahogy vagyok, de véleményem szerint ehhez az is hozzá tartozik, hogy ha valamin lehet változtatni, akkor azt meg kell tenni. "Elfogadtam" hogy nincs állam, és figyelek hogy ne fotózzanak profilból, mert azt hittem ezen már nem tudok változtatni, de mégis úgy tűnik, hogy talán lehetőségem lesz rá, így viszont meg kell ragadni a lehetőséget és megpróbálni mindent. Reményeim szerint ennek a lépéseiről fogok beszámolni, természetesen fotókkal dokumentálva az átalakulást.

S most egy új bejegyzés arról, hogy mik is történtek eddig.